2017. március 9., csütörtök

A jóság álarcában

Régi ismerős kérdez, hogy vagyunk erre. Mondom, köszönöm jól. Mert hiszen sokkal rosszabb is lehetne. Sorra vesszük a közös múltunk elhalványult emlékeit, az embereket, akikkel időközben megkevesbedtünk. Jó ember volt, mondjuk az egyikre, jó volt, mondjuk végül mindre, mert holtukban így illő. Aztán a jó ember fogalmát boncolgatjuk. A báránybőrbe bújt farkas hasonlatig jutva két jól különváló csoportot határozunk meg. Mert hideglelés fog el a magát jó embernek tartó, álcás embertől. Aki ebben a maszkban rontja a levegőt. Jó emberséget hirdet magáról, miközben ez a jóság pusztán a gyávaságának következménye, mert soha sem mer rossz lenni. Nem, nem is rossz, hanem csak egyenes. Számításból, érdekből, haszonból simul, esetleg csak egyszerűen fél egyenes embernek lenni. Az úgynevezett jó ember évtizedekig képes a jóság álarcát hordani, mire kiderül, hogy csak érdekből jó. Eltűrjük csak, mert a szeretetért így hiába koldul.Pedig akár szeretnénk is, ha nem volna örökké olyan megveszekedetten jó, volna inkább egyszerűen az, aki. Ember, néha ilyen, néha olyan. Néha rossz is lehetne, ej, de szeretnénk érte. Már csak ilyenek vagyunk, no. 

Nincsenek megjegyzések: