2014. január 1., szerda

Példakép utáni vágy

A Sors ismétli önmagát, és a napjárás, vagy az ünnep miatt fölfokozott idegállapot teszi, hogy hirtelen látjuk azt a valakit, aki addig is az orrunk előtt járt, akinek akár még köszöntünk is, és akivel esetleg közönyös beszélgetést folytattunk valamikor. 

Tavaly karácsonykor toppant az életembe egy addig csak szélről látszó, szélen játszó majdnem idegen, és az idén az új év reggele hozott egy másik, jellegében hasonló kapcsolatot. Vagyunk, elvagyunk egymás közelében, aztán ijedten eszmélve vesszük észre, hogy az a másik valahol hozzánk kapcsolódik, eleinte még láthatatlan ponton, de az is lehet, később sem derül ki róla, hogy miért, mi végre lett hirtelen olyan nagyon fontos, mint az adott pillanatban. 

Imádom a január elsejei hajnalt, azt a pillanatát, amikor az utolsó petárdás is kifulladva esik be az ágyba, és amikor hirtelen úgy elcsendesedik a világ, hogy a semmit is hallani. Ilyenkor igazi és kristálytiszta a magány, ilyenkor látszanak annak a dolgok, amik. Ma is ilyen reggelem volt, ekkora csöndet csak az első januári hajnal hoz. ...és akkor, pont úgy, mint amikor az ember nyakába hirtelen szakadó szerelem kényszere teszi, úgy éreztem, jelentkeznem kell egy számomra tulajdonképpen ismeretlen embernek, aki viszont a közösségünkben nagyon is meghatározó. Itt újabban kizárólag politikusra gondolhat az avatatlan, vagy netán holmi celebre... Nem, ő semmi hasonló. Majdnem azt írtam, hogy csak egy tanár. De nem "csak", hanem "a" Tanárnő.

Milyen szép lenne a világ, ha sokan, nagyon sokan vennék magukra, és ha sokan, nagyon sokan ismernének rá a maguk környezetében arra a valakire, akire ráillik ez a szó! 

És itt eltérek az eredeti iránytól, hogy föltegyem a kérdést: van-e még olyan olvasóm, aki abban nőt föl, hogy szükség van példaképre, hogy az egészséges fejlődéshez kell a húzóerőt képviselő tekintély? Tapasztalatom, hogy a fiatalabbak már a szót sem ismerik, hogy eszménykép, vagy példakép. Vagy ha mégis, azt esetleg sportoló, vagy pillanatokra felkapott személy testesíti meg. Nem jó ez így. 

1 megjegyzés:

Györgyi Lott Tessényi írta...

Nagyszerű pillanat az ilyen hajnaloké, a kérdés úgyszintén. Igaz, engem az "öregek" közt tartanak számban, de ki lát beljebb? Példaképeim pedig voltak és vannak, akiknek személye, élete nélkül el sem tudnám képzelni az enyémet.Álló csillagok az egemen, tájékozódni könnyű velük, boldog biztonságot adnak. Remélem mindkettőnknek és még sokan másoknak ez évben is megkönnyítik a létet!