2011. szeptember 23., péntek

Fehérben, feketében - Bianco e nero

Tegnap visszaolvastam a régebbi blogbejegyzéseimet. Követhető, hogy tudattalanul tartottam egy irányba, amiről akkor sejtelmem sem volt. Eddig is hittem, hogy sorsunkat tőlünk független dolgok terelgetik, és nem is a magunk által tudatosan kitűzött cél felé, most kétségem sincs. De mi van akkor, ha azt mondom, ezt én nem akartam, nekem ez nem kell? Vakon és boldogan elérkeztem valahova, ahonnét most erővel, saját elhatározásból, de kínok közepette visszafordulnék! De visszaút nincs, nem lehet hónapokat, éveket törölni. Áll az ember, bambul, nem ezt akarta! Megrándul a keze annak, aki föntről a madzagokat rángatja, moccanunk vele mi is, fogalmam sincs, most éppen mi célja velünk? Tehetetlen bábként várakozom, botladozva a véletlenek között. Miközben ezeken gondolkodom, ismerősöm súgja: - Két bolond még egy temetőben sem fér meg egymással? Hogy férne el akkor egy keskeny úton! Fogalmam sincs, mire gondolt...